Page 17 - Puskás Híradó 2021 őszi lapszám
P. 17

Puskás Híradó




                                 Bakonyi Ervin bajtársunk írása


          Vasvári Laktanya                                    hat. Nyugdíj előtti „paradicsom”. Anno egy héten
                                                              1 alkalommal, ha tudtunk meleg víz alatt tusolni
          Ha valamilyen eseményről meg szeretnénk írásban  a központi fürdőben. A tüzelőanyag hol volt, hol
          emlékezni, akár csak magunknak, akkor frissiben  nem volt. Leginkább nem volt. 1969 őszén felújí-
          kell papírra vetni, mert máskülönben elveszíti va-  tásra kerültek a magas feszültségű póznák. Új kan-
          lóságtartalmát.  Ha  megtisztítod  az  almát  és  csak  deláberek kerültek a régi helyébe. A kényszerűség
          pár óra múlva készítesz belőle kompótot, már más  és  a  cidri  miatt  rávitt  bennünket  a  „friss  húsra”.
          lesz az íze. Nem arról van szó, hogy kiszínezem a  Nekimentünk a lefektetett póznáknak. Szombat lé-
          témát, vagy valótlan írok, hanem már nem olyan  vén nyolc órakor film ment a TV-ben, majd rövid
          hangulatot  tálalok,  amit  akkor,  ott  megéltem.  A  szünet következett. Nem sokkal utána jött a kései
          nyár derekán, egyik katonatársam felhívott telefo-  krimi. Ezt kihasználva, hogy mindenki a képernyő
          non, hogy egy kicsit nosztalgiázzunk a Vasváriról,  előtt ült, kis baltákkal kimentünk a gyakorlótér elé
          amit a HM a 90-es évek végén felszámolt. Azt ötölte  és aprítani kezdtük a fekvő póznákat. A visszhang-
          ki, hogy utánanéz ki, és mikor volt ott tényleges és  ra figyelmes lett az ÜTI. Vagy nem smakkolt neki a
          polgári állományban, s ha elég nagy szám jön ki a  film és unatkozott…, de egyszer csak ott állt a há-
          megkereséssel, egy napra a régi csapatot összehoz-  tunk mögött. Így buktunk le harmad magammal.
          za.  Több  hónapos  szervezés  eredményeként  több  Hirling őrnagy, azóta messze jár. Ez is egy emlék
          mint 200 személy neve került fel egy ívre. Sajnos  a sok közül.
          a betegségek és a magas kor számos régi tiszthe-       Arról sem szóltam még, hogy a lövészet alkal-
          lyettest, tisztet és főtisztet elvitt közölünk egy má-  mával  miként  fektettem  hasra  tiszteket  és  főtisz-
          sik dimenzióba. A szervezők által mutatott létszám  teket a lőtér nyirkos gyepén. Hála Istennek emiatt
          tábla alapján 184-en ígérték meg, hogy megtisztelik  nem  kellett  őrségbe  mennem.  Inkább  nyaltam  a
          a csapatot jelenlétükkel. Annak idején 1968 és 1973  körletet  és  csocsózhattam  a  pihenő  állománnyal.
          között a központi laktanyában és a hozzá tartozó 3  Minden  jóban  van  valami,  ami  jobb.  Most,  hogy
          adóházban voltam szolgálatban. 1972-ben Lillafü-    lepötyögtetem  e  sorokat,  már  két  régi  katonatárs
          redre vezényeltek. Azóta sok új ember érkezhetett,  is bejelentkezett az Interneten keresztül, hogy egy
          de legalább ugyan annyi el is mehetett nyugállo-    kicsit  elbeszélgessünk  és  váltsunk  fényképeket  a
          mányba, vagy másik helyőrségbe.                     tegnapelőtti buliról.
             El voltam rá készülve, hogy a megjelentek tízed     Sajnos sokan lehulltak a szélben, még olyanok
          részét, ha meg fogom ismerni. Nem sokat téved-      is, akik többet érdemeltek volna a sorstól, és társa-
          tem, amikor az aulában átsétáltam az étterem felé.  iktól még életükben.
          Nem erős oldalam a nevek memorizálása, de arcról
          be tudtam őket azonosítani. A szervezők asztalá-
          nál befizettem a vacsorára. A terem elejére egy vo-
          nalba több asztalt helyeztek el. Itt foglaltak helyett
          ez  egykori  főtisztek,  parancsnokok,  tábornokok.
          A  meghívottak  úgy  rendeződtek  csoportosulva,
          ahogy  annak  előtte  a  szolgálati  helyükön  voltak.
          Minden század állománya megtalálta a maga kö-
          zösségét.  A  beszélgetés  így  kötetlenebb  lett.  Öt
          órakor a főszervező megnyitotta az ún. „Állomá-
          nyi Gyűlést”. Pár perces beszédével felelevenítet-
          te a múltat, majd ismertette a további programot.
          (Két személy verset olvas, s egyvalaki vicces anek-
          dotával szórakoztat majd minket). Ezt követően a
          laktanya átadásakor kinevezett legelső parancsnok
          mondott ünnepi beszédet. A kihangosítás problé-
          mája miatt a hátsó asztaloknál ülő személyek nem
          sokat hallottak belőle. Sokan fényképező gépüket
          kattogtatták. Legalább lesz mit egymásnak küldöz-
          getni a levelező rendszeren. Lehoczky Peti elhoz-
          ta  a  kameramant,  hogy  videó  filmet  készítsen  az
          eseményről. Az volt még az igazi katonaélet. Nem
          a  mai  „Fényes  szelek”  korában,  amikor  van  már
          központi fűtés, s fizetést kap a baka. Lakáshoz jut-



                                                                                                        17
          XIX. évfolyam 2. szám
   12   13   14   15   16   17   18   19   20